Tartalomajánló #02

Úgy tervezem, hogy heti rendszerességgel összegyűjtöm és az EMOB blogon megosztom veletek azokat az írásos, videós, podkaszt tartalmakat, amelyeket a figyelemetekbe szeretnék ajánlani. Lázadó szubjektív válogatása erre a hétre.

  • Régmúlt idők tisztán elektromos autói – amelyekről talán nem is tudtunk mindeddig.
  • Karotta és az EQXX – folytatása következik…
  • A kanadai Pathways Alliance bemutatta, hogyan kell lebukni a greenwashing-gal,
  • Banff – 26.000 autó/NAP,
  • Miben volt pontatlan az Ayvens és az autopro.hu?

Egy üzenetben kaptam az alábbi videó linkjét, amelyben olyan információkat hallhatunk – most kivételesen magyar nyelven(!) -, amelyről eddig még kevesen tudhattak.

A videóban szereplő villanyautók közül a legérdekesebb talán a Fritchle (ejtsd: fritcsli) EV, amelyről már a Kanada Banda Podcast Facebook-os zárt csoportjában megosztottam egy rövid bemutató videót – ezt nézhetitek meg alább.

Ha jól számoltam – pontos évszámot nem találtam – ez egy 2009-ben rögzített tudósítás. A videóban szereplő, 1914-es gyártású, idén 110 éves BEV (amelyből annak idején összesen 1.500 darabot gyártottak 1905 és 1917 között) hatótávja 100 mérföld (160 km) volt, az ólomsavas akkumulátorok élettartamát állítólag 10.000 mérföldre (kb. 16.000 km-re) tartották elegendőnek.

Volt benne regeneratív fékezés és a gyártója töltőhálózatot épített ki Lincoln (Nebraska állam) és New York közötti 1.296 mérföld (kb. 2.086 km) hosszú útvonalon. Ezt az utat végül 1908-ban 20 nap alatt tette meg: naponta kb. 90 mérföldet (144 km-t) haladt – sokszor alig járható, saras, kátyús, úttalan utakon.

A videóban szereplő, a Colorado-i Történeti Múzeumban kiállított példány a 80-as évek végén, egy hóvihar közepén, a saját kerekein gurult be az épületbe.

Tudtad? 124 éve, 1900-ban, az Egyesült Államok, a forgalomban részt vevő járművek (számuk ekkor 89.058 darab) közül:

🪵 40% gőz(!),

⚡️ 38% elektromos,

🛢 22% benzines (azaz belső égésű motoros)

meghajtású volt.

Kérdés: hol tarthatna az akkumulátor technológia, a villanyautózás ma, 2024 Augusztus 4-én, ha nem állnak le a villanyautók gyártásával, a kutatás-fejlesztéssel, a forgalmazással az 1930-as évekre?!

Egy Kattintás Után További Hírek, Információk, Statisztikák, Videók Jönnek . . .

A Dihidrogén-Monoxid-dal Üzemelő Autó

Össze vagyok zavarodva! Nem kicsit, hanem nagyon. Nem a vízautóval kapcsolatban, mert az úgy baromság, ahogyan van. Az nem világos a számomra, hogy végülis akkor kinek a nevéhez fűződik eme forradalmi, szenzációs, világraszóló – és ráadásul MAGYAR – találmány felfedezése?

Egy gyors kitérő! A vízautó lényege – ha jól értem az elképzelést a tervek mögött -, az, hogy:

  • az autóba ivóvizet töltünk (benzin, vagy gázolaj helyett), amelyet aztán
  • végtelenül egyszerű módon elektromosáram felhasználásval az elemeire bontunk: oxigénre és hidrogénre (lásd: elektrolízis – kémia óra, általános iskola 5. osztály)
  • Az így kapott oxigént kiengedjük a környezetbe,
  • de a hidrogénre vigyázunk és egy tartályba összegyűjtjük, ahonnan a belső égésű motor égésterében kerül felhasználásra, azaz elégetésre kerül (pont úgy, mint a benzin, vagy a gázolaj).
  • vízbontás: 1 egység ivóvíz = 8 rész oxigén + 1 rész hidrogén.

Mi a baj ezzel?
Azon kívül, hogy semmi értelme, azon kívül vajmi kevés.

Gyors kitérő vége.

Egészen eddig (2023 novembere) úgy volt, hogy gróf Spanyol Zoltán a találmány jogos birtokosan, Ő nyújtotta be az első szabadalmakat még 1982-ben. Aztán teltek-múltak az évek és Zoli bácsi állítólag teljes Magyarországot keresztül haknizta a Vízenergia Alapítvány színeiben, hogy megfelelő palimadarakat fogjon a soha senki által nem látott forradalmi, szenzációs, világraszóló magyar találmánya megépítéséhez, gyártáshoz, forgalmazásához:

  • A Szerkezethez, ami a víz nukleáris energiáját hasznosító vízégető meghajtás, amely felülírja az összes eddig általunk megismert és dokumentált létező fizikai és kémiai törvényt, ráadásul a folyamat végén csak vizet bocsát ki.
    Vagy mittudomén.

Mi lett a végeredménye a végtelenül hazafias feltalálósdinak? Egy hatalmas, ugyanakkor nagyon jól megérdemelt(!) pofára esés!

De miért is? Mert aki az energia- és anyagmegmaradás törvényeit szándékosan figyelmen kívül hagyja, annak már az előadásának az első percében kaszáltak! Viszont azt nem árt tudni, hogy a sok évtizednyi feltalálás, fejlesztés, tökéletesítés után se egy hitelesnek tűnő tervrajz, se egy működőképesnek látszó próba darab, azaz legalább 3 évtizednyi „kemény munka” után Zoli bácsi semmit sem tud felmutatni!

Viszont erőteljes tudományos lábakon álló cáfolatok vannak bőven, jó olvasást kívánok: a BME (és a Miskolci Egyetem) tájékoztatója a vízhajtású autóról (2006. Április 23.). Ide kapcsolódik, hogy a tájékoztatóban megtalálható Palkovics László, Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, politikus, egyetemi tanár, egykori innovációs és technológiai miniszter (2018. május 18. – 2022. május 24.), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának a neve is:

Bevallja a vélemény írója, hogy a személyes megbeszélések csak növelték kétségeit. Palkovics László egyetemi tanár a gépjárművek szakértője kereken elutasítja a szabadalom hasznosítását, mivel az a fizika alapvető törvényeit hagyja figyelmen kívül.

a BME (és a Miskolci Egyetem) tájékoztatója a vízhajtású autóról

Érdemes megemlíteni, hogy az Akadémiai Dolgozók Fórumának 2020. Október 28.-i közleménye alapján: „Véleményünk szerint nehéz lenne Palkovics Lászlónál kártékonyabb figurákat találni a magyar tudomány történetében, legalább az ‘50-es évekig kellene visszamenni a történelemben”.

Akinek nem barátja a Google Kereső, vagy nem feltétlen lapozgatja gyakran a BME weboldalát, az valószínűleg erről a hülyeségről a HVG, vagy az index oldalain is olvashatott 2006-ban. Aztán jött a második hullám, a 2010-es évek elején. 2011. Márciusában a Szkeptikus Blog-on a BME Fizikai Intézete adott hírt Zoli bácsi újabb „támadás-sorozatáról”, valamint az origo is írt a gróf úr forradalmi, szenzációs, világraszóló találmányáról és más vesztesekről, akik „Állítólag…”, de aztán hamar kiderült, hogy: „Ja, bocs, mégse!”.

Egy évvel később, 2012 nyarán „robbant a vízbomba” – amelyet a legnagyobb megdöbbenésre nem gróf Spanyol Zoltán, hanem Dr. Kulcsár Sándor dobott be a köztudatba – sajnos, azóta sem tudjuk, hogy mennyi adóforint elégetését követően: ez volt a hidrogénakkumulátoros autó, vagy áramautó, amelyről Zách Dani írt még a Totalcar-on 2012. Júniusában:

Kulcsár úr cége több évi kutatás során, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézete, illetve a Műszaki Egyetem Gépjárművek Tanszéke közreműködésével, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól kapott pénzből fejlesztette ki az úgynevezett hidrogénakkumulátort, vagyis a hidrogén termelő és tároló rendszer rendszer lelkét.

Kipróbáltuk a vízzel hajtott autót – TotalcAR

Mindezek a sorok ma már tehát 11 évesek is elmúltak. Ennyi idő alatt lett egy amerikai start-up-ból (igen-igen, ők lesznek azok: a Marskórós CEO-val megáldott TESLA Inc.) multinacionális, a világ autógyártását és autópiacait felforgató és gyökeresen megváltoztató megavállalat, akinek 4 amerikai gyára mellett ázsiában és európában is van már gyáregysége és millió feletti eladásokat pródukál már jó pár éve. A Model S észak-amerikai kiszállításai meg hát pont 2012. Júniusában kezdődtek meg…

Ha pedig magyar példát kell hoznom, akkor ott az aiMotive. A cég 2015-ös alapítása óta sikert sikerre halmozva végül a nemzetközi porondon talált kérőre és méltán lehetünk büszkék az aiMotive csapata által elért eredményekre.

Egy Kattintás Után A Vízautó Még Gurul Tovább És Tovább És Tovább . . .

EMOB004 – Bye-bye Leaf, welcome Lancia Delta