A Toyota Hidrogénes Lázálma

Továbbra sem engedjük ki a hidrogén gázt a tartályból: a Toyota USA ellen születőben lévő csoportos/kollektív kereset miatt került az InsideEVs címplajára a Mirai FCEV és a tüzelőanyag-cellás meghajtás. Mi vitte őket a kudarc felé vezető útra?

A Rob Stumpf által írt cikk itt olvasható el: Toyota’s Hydrogen Future Is Crumbling As Owners File Lawsuits, Call For Buybacks

FCEV = Fuel Cell Electric Vehicle – azaz tüzelőanyag-cellás elektromos jármű. Szokták H2-FCEV néven is említeni, mert a tüzelőanyag-cella üzemanyaga metán gáz is lehet, a H2 előtaggal pedig kiemelhető, hogy a cellák hidrogéngázzal múködnek.

Az ilyen hajtáslánccal gyárott járművek tartályaiba hidrogén gázt – röviden: H2 -, kell tölteni, személyautók esetén 5 – 5,5 kg-ot. 1 kg H2 gáz nagyjából 100 km megtételére elegendő. A tartályok 12 centiméter falvastagságú, szénszál-erősítésű tartályok, a 2. generációs Mirai-ban 3 különálló tartály található. Élettartalmuk kb. 15 év.

A hidrogéngázból a tüzelőanyag-cella állít elő elektromosságot és így meghajtva a villanymotorokat mozgásba hozható a jármű. Az elhasznált hidrogéngázt a levegőből kinyert oxigénnel keverik össze az autóban, így a Fuel Cell autókból csak H2O, azaz víz távozik.

A Toyota Mirai „motortere”: ez itt az tüzelőanyag-cella a motorfedél alatt az autó orrában, első csomagtartó (angolul: frunk) nem került kialakításra.

Az ipar és a közlekedők által felhasznált hidrogéngázt 96%-ban olajfinomítókban állítják elő, a földgázból kinyert metán vízgőzzel történő keverésével – nagy mennyiségű CO2 kibocsátás mellett. Az így „legyártott” hidrogéngázt tisztítás után 200 bar-os nyomáson tárolják és szállítják a töltőállomásokra. A töltőállomásokon a kútoszlopok kompresszorai sűrítik a H2-t 350 bar-ra, ha teherautókba, vagy autóbuszokba, és 700 bar-ra, ha személyautóba akarják tölteni. A kútoszlopok puffer-tartályai 2-3 jármű kiszolgálására elegendő hidrogént tudnak csak tárolni.

A tüzelőanyag-cellás járművekben csak egy kisméretű puffer-akkumulátor található (a 2. generációs Mirai esetében ez egy 1,2 kWh Li-Ion akku), amelyet a tüzelőanyag-cellából, vagy a regeneratív fékezésből töltenek fel. Az ebben tárolt áram szintén felhasználható a jármű mozgatására.

A buta tévhitekkel ellentétben a Fuel Cell járművek nem könnyűek csak azért, mert „nincs bennünk nehéz akkupakk” és mert hidrogént (ami a legkönnyebb elem a Föld nevű bolygón) kell a tartályaiba tölteni. Az alábbi modellek közül:

  • a két H-betűs össztömege 1.800-1.900 kg között van,
  • a második generációs Mirai – amely egy nem SUV, hanem egy szedán -, több, mint 1,9 tonna!
Toyota Mirai, 2. generáció, röntgen-kép.

Az Egyesült Államokban eddig összesen 3 különböző FCEV (azaz: hidrogén tüzelőanyag-cellás) modell volt megvásárolható:

  • a gyártás beszüntetése előtt minimális darabszámban értékesített Honda Clarity FCEV (ebből létezik/létezett még konnektoros hibrid (PHEV) és tisztán elektromos (BEV) változat is),
  • a valamivel nagyobb számban eladott Hyundai Nexo, amely ma is megvásárolható,
  • ugyanúgy, ahogyan a háromból a legmagasabb darabszámban eladott, már a 2. generációnál tartó Toyota Mirai.

Ezeket az InsideEVs így foglalja össze:

  • befagyott töltőpisztolyok,
  • az egekbe szökő üzemanyagköltségek,
  • csökkenő viszonteladási értékek,
  • becsapott és félrevezettet Vásárlók.

A lista tetszőlegesen folytatható – ha nem is a végtelenségig, de még néhány tételt nyugodtan hozzáadhatunk:

  • 12 év után is elégtelen, hiányos, megbízhatatlanul működő H2-töltőhálózat,
  • a H2-töltőállomások számának csökkenése, illetve bezárása,
  • ráfizetéses újautó értékesítés,
  • ultra negatív felhasználói tapasztalatok.

A teljes cikket – terjedelme miatt -, nem fogom lefordítani, inkább csak a fontosnak vélt információkat emelem ki, kiegészítve a saját észrevételeimmel, gondolataimmal.

A „mirai” szó jelentése japánul: jövő.
Sajnos a Mirai-nak sikertelen múltja és sötét jövője van.

Ahogyan azt korai egyetlen adoptálok megtapasztalhatták, a Mirai nem azt a jövőt nyújtja, amilyet sokan szerették volna. A csökkenő infrastruktúra és a nagy mértékű értékcsökkenés miatt egyes Mirai-tulajdonosok szeretnék, ha a Toyota USA visszavásárolná autóikat – és még pert is indítanak negatív tapasztalataik miatt.

Egy Kattintás Után Folytatódik A ToyoTA Gázos Rémálma . . .

Ivóvízből Üzemanyagot – Az Olajipar Édesvíz Igénye

Nagy érdeklődéssel olvastam az Április közepe táján megjelent cikkekeket a Telex és a Villanyautósok oldalain a MOL százhalombattai zöldhidrogén üzemének felavatásáról. Biztosan sokan vannak, akik lelkendeznek a hír hallatán… de a cikkekben felvázolt kép sajnos közel sem teljes.

Véletlenül, avagy szándékosan, nem tudom -, kimaradt a kontextus mindkét cikk esetében (- mint azt később megtudtam, szándékosan!). Azaz: a legfontosabb információról nem írt egyik cikk sem. Oké, aki a sorok között tud olvasni, vagy aki tájékozott a témában, az megtalálta a lényeget. De én úgy gondolom, hogy ennél sokkal konkrétabban kellett volna fogalmazni, nyugodtan néven lehetett volna nevezni a problémát.

Amiről mindenki rettentő nagy jóindulattal hallgat. Az Elektromobilitás Podcast-ot leszámítva. Mi már több alkalommal is hangot adtunk az aggodalmunknak, lásd: blog posztjainkat és a témával foglalkozó egyes podkaszt epizódokat.

Miért nem írtak a témahoz szorosan kapcsolódó adatokról, információkról? Elfogyott a karakterszám? Ha még ekkor sem ír róla senki sem, akkor majd mikor is fognak? Ha ez sem elég ahhoz, hogy szóba kerüljön legalább a fele annak, amiről alább írok, akkor mi kell még?

A hiteles, teljes körű, kritikus gondolkodást ösztönző, részletekbe menő, adatokon és tényeken alapuló tájékoztatás lenne a kívánatos. Szócsőnek ott az autógyártó/olajipar marketing osztálya…

A 2 cikk:

Az előbbi hírportálon az olvasható, hogy:

„Az amerikai Plug Power elektrolizáló berendezése mindenesetre tényleg megújuló forrásból származó elektromos árammal bontja a vizet hidrogénre és oxigénre. Így egyáltalán nem képződik környezetszennyező melléktermék, sőt 1 tonna zöld hidrogén előállításával 8-9 tonna zöld oxigént is termel az üzem.”

Százhalombattán épült fel a régió legnagyobb zöldhidrogén-üzeme

A fentiekből csak az maradt ki, hogy az a víz, amelyet a százhalombattai üzem fel fog használni, az édesvíz, azaz

ivóvíz,

amellyel más esetekben:

  • mezőgazdasági területeket lehet öntözni,
  • amellyel haszonállatokat lehet itatni,
  • amelyet mi, ti, ők megihatunk,
  • amelyből te, én, mindenki tisztálkodásra, növény-gondozásra használhat.

A bejövő sima, mezei csapvíz rendkívül alapos tisztításon megy még át, és a felső konténersorban fordított ozmózisos rendszerrel kiszűrnek belőle minden ásványi sót és szennyeződést.

Hamarosan kicsit tisztábban fut majd szinte minden magyar dízel és benzines

Most, amikor nem csak Kanadában, hanem Európában is hatalmas probléma a nyári szárazság, az egyik aszályos nyár jön a másik után, akkor megint jön a multimilliárdos olaj- és gázipar, aki megment bennünket – lásd: „Az üzem 25 ezer tonnával csökkenti a Dunai Finomító szén-dioxid-kibocsátását” – a valóságban pedig

az egyik kezével ad, a másikkal meg elvesz (ugyanannyit, ha nem éppen többet)!

A mai napig rengetegen habzó szájjal átkozzák, a pokolba kívánják a lítium-lepárlást, az akkugyártást, a villanyautókat. És ugyanezek az emberek gondolják azt:

  • hogy az ivóvízből előállított zöld hidrogén lesz az emberiség megmentője,
  • hogy a hidrogén a jövő üzemanyaga!
köribari ötlet: ivóvízből csinájunk olajipari alapanyagot
fotó: Jacek Dylag / Unsplash

Sőt, Kanadában nyugati oldalán már az 5-6 hónapig tartó tél is szárazsággal súlytott, mert nem esett elegendő hó a Kanadai Sziklás-hegységben (évtizedes negatív rekord dőlt meg!), azaz az olvadáskor nem lesz elég vízhozama a folyóknak és itt a prérin mindenki (a települések, a farmerek, a kisgazdaságok, az ipari felhasználók, stb.) mililiterre pontosan méricskélhetik majd az ivóvizet, hogy egyformán juthasson mindenkinek… De erről majd később.

Egy Kattintás Után Jön A Lényeg! > > >