Nagy érdeklődéssel olvastam az Április közepe táján megjelent cikkekeket a Telex és a Villanyautósok oldalain a MOL százhalombattai zöldhidrogén üzemének felavatásáról. Biztosan sokan vannak, akik lelkendeznek a hír hallatán… de a cikkekben felvázolt kép sajnos közel sem teljes.
Véletlenül, avagy szándékosan, nem tudom -, kimaradt a kontextus mindkét cikk esetében (- mint azt később megtudtam, szándékosan!). Azaz: a legfontosabb információról nem írt egyik cikk sem. Oké, aki a sorok között tud olvasni, vagy aki tájékozott a témában, az megtalálta a lényeget. De én úgy gondolom, hogy ennél sokkal konkrétabban kellett volna fogalmazni, nyugodtan néven lehetett volna nevezni a problémát.
Amiről mindenki rettentő nagy jóindulattal hallgat. Az Elektromobilitás Podcast-ot leszámítva. Mi már több alkalommal is hangot adtunk az aggodalmunknak, lásd: blog posztjainkat és a témával foglalkozó egyes podkaszt epizódokat.
Miért nem írtak a témahoz szorosan kapcsolódó adatokról, információkról? Elfogyott a karakterszám? Ha még ekkor sem ír róla senki sem, akkor majd mikor is fognak? Ha ez sem elég ahhoz, hogy szóba kerüljön legalább a fele annak, amiről alább írok, akkor mi kell még?
A hiteles, teljes körű, kritikus gondolkodást ösztönző, részletekbe menő, adatokon és tényeken alapuló tájékoztatás lenne a kívánatos. Szócsőnek ott az autógyártó/olajipar marketing osztálya…
De mi is a probléma?
A 2 cikk:
- Telex: Százhalombattán épült fel a régió legnagyobb zöldhidrogén-üzeme
- Villanyautósok: Hamarosan kicsit tisztábban fut majd szinte minden magyar dízel és benzines
Az előbbi hírportálon az olvasható, hogy:
„Az amerikai Plug Power elektrolizáló berendezése mindenesetre tényleg megújuló forrásból származó elektromos árammal bontja a vizet hidrogénre és oxigénre. Így egyáltalán nem képződik környezetszennyező melléktermék, sőt 1 tonna zöld hidrogén előállításával 8-9 tonna zöld oxigént is termel az üzem.”
Százhalombattán épült fel a régió legnagyobb zöldhidrogén-üzeme
A fentiekből csak az maradt ki, hogy az a víz, amelyet a százhalombattai üzem fel fog használni, az édesvíz, azaz
ivóvíz,
amellyel más esetekben:
- mezőgazdasági területeket lehet öntözni,
- amellyel haszonállatokat lehet itatni,
- amelyet mi, ti, ők megihatunk,
- amelyből te, én, mindenki tisztálkodásra, növény-gondozásra használhat.
A bejövő sima, mezei csapvíz rendkívül alapos tisztításon megy még át, és a felső konténersorban fordított ozmózisos rendszerrel kiszűrnek belőle minden ásványi sót és szennyeződést.
Hamarosan kicsit tisztábban fut majd szinte minden magyar dízel és benzines
Most, amikor nem csak Kanadában, hanem Európában is hatalmas probléma a nyári szárazság, az egyik aszályos nyár jön a másik után, akkor megint jön a multimilliárdos olaj- és gázipar, aki megment bennünket – lásd: „Az üzem 25 ezer tonnával csökkenti a Dunai Finomító szén-dioxid-kibocsátását” – a valóságban pedig
az egyik kezével ad, a másikkal meg elvesz (ugyanannyit, ha nem éppen többet)!
Ivóvízből akarnak ipari alapanyagot és üzemanyagot előállítani?
Igen.
A mai napig rengetegen habzó szájjal átkozzák, a pokolba kívánják a lítium-lepárlást, az akkugyártást, a villanyautókat. És ugyanezek az emberek gondolják azt:
- hogy az ivóvízből előállított zöld hidrogén lesz az emberiség megmentője,
- hogy a hidrogén a jövő üzemanyaga!
fotó: Jacek Dylag / Unsplash
Sőt, Kanadában nyugati oldalán már az 5-6 hónapig tartó tél is szárazsággal súlytott, mert nem esett elegendő hó a Kanadai Sziklás-hegységben (évtizedes negatív rekord dőlt meg!), azaz az olvadáskor nem lesz elég vízhozama a folyóknak és itt a prérin mindenki (a települések, a farmerek, a kisgazdaságok, az ipari felhasználók, stb.) mililiterre pontosan méricskélhetik majd az ivóvizet, hogy egyformán juthasson mindenkinek… De erről majd később.
Mondhatnám, hogy ez megint egy újabb adag a greenwashing-ból, meg a corporate bullshit-ből, de nem egészen értenék egyet ezekkel a megállapításokkal. Értem és világos, hogy mindennek és mindenkinek is nagyon, de nagyon jó, hogy egy nehézipari üzem csökkenti a károsanyag-kibocsátását. Azt is tudom, hogy az egyes ipari folyamatokban a hidrogén, mint gyártási alapanyag nélkülözhetetlen.
A probléma ott van, amikor egyoldalúan mutatják be a zöld hidrogén „megváltó erejét”.
A MOL által is használt, a Plug Power által gyártott, EX-4250D típusú elektrolizáló berendezés 1 kg hidrogén = 10,23 kg = 10,23 L (ha a vízsűrűség = 1 g/mL), ami annyit jelent, hogy ez az elektrolizáló berendezés 4.250 kg * 10,23 L = 43.477,5 liter ivóvizet használ fel minden nap a hidrogén előállításra. Ez a termelési kapacitás évente 15.869.287,5 litert, tehát 15.869,2875 m3 ivóvízet jelent.
És mivel már most kettő van belőle, ezért 31.738,575 m3 ivóvízről beszélünk.
Meghagyom neked a felfedezés örömét, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ez a mennyiség egy magyarországi kistelepülés jó néhány napi vízéigénye.
Debrecenben, a „42 méter magas Nagyerdei Víztorony a hatvanas évek óta a Debreceni Egyetem klinikáinak biztonsági vízbázisa, e feladatát a rekonstrukciót követően is zavartalanul ellátja. Az épület vízterében nagyságrendileg 1.000 m3 víz található„ – írja a Hajduszoboszlo.hu.
A 10,23 kg ivóvízből előállított 1 kg hidrogén gáz pedig meg még elég rossz arány is. A Wikipédián elérhető 2020-as infografika „csak” 9,1 kg-nyi ivóvízzel számol 1 kg hidrogén előállításához. Természetesen a 8 kg-nyi oxigén, mint melléktermék, az itt is megvan.
A vicc ebben az, hogy 1 kg hidrogén gáz előállításához az elektrolízis esetén kétszer annyi kristály tiszta ivóvízre van szükségünk, mint a metán-gőz reformációjánál – igaz, ez utóbbinál CO2 keletkezik – amelyet aztán vagy elkapnak, vagy sem.
Ha jól olvasom a technikai specifikációt, akkor az elektrolizáló berendezés számára 50 kWh áram (pontosabban 49,9 kWh-ra) szükségséges 1 kg hidrogén előállítsához (ez pedig írtóan magas áramfogyasztás). Ennyi árammal egy átlagos villanyautó – 20 kWh/100 km fogyasztást feltételezve -, megtesz 250 km-t. Tudom, tudom, ezzel a hidrogénnal nem a Toyota MIRAI tartályait akarják feltölteni, hanem ott helyben, ipari alapanyagként használják majd fel:
„nagy mennyiségben használnak hidrogént a kőolaj finomításához
Hamarosan kicsit tisztábban fut majd szinte minden magyar dízel és benzines
(..) többek között az olaj kénmentesítéséhez van rá szükség ipari mennyiségben.”
Tehát 1 egységnyi hasznosítható termékhez fel kell dolgozni több, mint 10 egységnyi alapanyagot… nekem ez egyáltalán nem tűnik hatékony eljárásnak.
A színes hidrogén
A hidrogég újabb szokás valamilyen színnel együtt említeni. A küönböző színkódokkal a hidrogén előállításának módját jelölik.
illusztráció: Mitsubishi Heavy Industries Group
- piros, a rózsaszín és a lila – ha az elektrolízishez (a hidrogén előállításához) felhasznált áram atomerőműből származik,
- sárga – az elektrolízishez felhasznált áram napelemekből származik,
- zöld – ha az elektrolízishez felhasznált áram megújuló energiaforrásból származik,
- fehér – ha a hidrogén természetes állapotban, föld alatti lelőhelyről származik,
- arany – ha a hidrogént fermentáló mikrobák termelik meg felhagyott olajkutakban,
- barna és fekete – ha az elektrolízishez felhasznált áramot barna- vagy fekete kőszén elégetésével termelték,
- szürke – ha a hidrogént földgázból, az abban található metánból állítjuk elő a már említett metán-gőz reformációval, az esetek 95-96%-ban ma így állítják elő a hidrogént az ipar számára. Jelentős CO2 kibocsátással jár.
- türkiz – a szürkével megegyező eljárás, annyi különbséggel, hogy a földgázban található metánból hidrogén mellett „fekete szenet” is előállítanak, eközben pedig nincs CO2 kibocsátás,
- kék – a szürkével megegyező eljárás, annyi különbséggel, hogy a CO2-ből a szenet elfogják (u.n. „carbon capture”) és csak az oxigént engedik ki a szabadba.
Mother Nature loves Green Hydrogen
A következő megállípitás, amivel nem teljesen értek egyet:
„De érdemes erre is fejleszteni, minden vasat a tűzben tartani. Ráadásul, mivel a hidrogén hagyományos előállítása tényleg nagyon sok üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, aki a gáz helyett vízből, elektrolízissel állít elő hidrogént, duplán is jót tesz a klímával.”
Százhalombattán épült fel a régió legnagyobb zöldhidrogén-üzeme
Nem, nem tesz duplán jót a klímával! Jót tesz annyiban, mint már fentebb is írtam, hogy kevesebb lesz a Dunai Finomító károsanyag-kibocsátása… de ettől még a folyók, az ivóvíz-készlet megcsapolása egyáltalán nem tesz jót az élővilágnak.
A legutóbbi két Kanada Banda Podcast epizódokban erről is beszélgettünk:
A Kanadai Sziklás-hegység egyes részein a szokásos évi átlag hómennyiségnek csak a 72%-a hullott le. „The West Kootenay snowpack is 72 per cent of normal, unchanged from last month. The measurement was taken on April 1 at various locations in the region and reported on April 10 as part of the province’s Snow Survey and Water Supply Bulletin. Across the province the snowpack on April 1 was 63 per cent of normal, down three per cent from March. April saw the lowest average snow levels across the province since 1970.” – írja a Trail Times kanadai hírportál.
Alberta Tartomány Kormánya már megtette az első lépéseket annak érdekében, hogy az erre az évre rendelkezésre álló vízmennyiséget megfelelően ossza be mindenki – tehát nem csak települések, hanem a farmerek és az ipari szereplők is.
Na és szerinted ki az, akinek a leghangosabban sír a szája Alberta-ban a tiszta ivóvíz elérhetősége miatt?
Nem, nem az őslakosoknak.
Nem, nem a településeknek.
Nem, még csak nem is a farmereknek.
Hanem az olaj- és gáziparnak (Alberta-ban: Oil & Gas)!
De miért? Azért, mert az olaj és gáznak a nyersolaj és a földgáz kitermeléshez, finomításhoz nem csak eszméletlen mennyiségű áramra és sok-sok kobaltra van szüksége, hanem édesvízre is, amelyet folyókból, tavakból vételeznek!
A finomítókban egy magas szén-monoxid kibocsátással járó folyamat által, földgázból veszik ki a metánt („így magyarázta ki az Árpi”), ehhez pedig a hidrogén-előállításhoz is felhasznált, nagy tisztaságú ivóvizet használnak. Ezt a folyamatot metán-gőz reformációnak hívják:
CH4 + H2O = CO + 3 H2
amelynek során a H2-t letárolják, a CO-t meg kiküldik a szabad levegőre. Újabban igyekeznek elfogni a szenet, ezt hívják szén-elkapásnak (angoul: carbon capture), amely folyamat hatékonysága komoly kérdéseket vet fel.
“Clearwater County residents are adamant they aren’t against the oil and gas industry, but they are deeply concerned about a plan to withdraw 1.8 billion litres(!!!) of water from their local river — a tributary to the North Saskatchewan, the sole source of drinking water for the City of Edmonton” – olvasható a The Narwhal cikkében.
Az 1.800.000.000 liter = 1.800.000 m3. Edmonton városvezetése úgy számol, hogy egy átlagos Edmonton-i háztartás havonta 18.500 m3 ivóvizet használ fel. A 1.800.000 m3 víz az 97 háztartás 1 havi vízellátása.
Mondhatnánk, hogy jó, de hát mi az 97 a 400 ezer Edmonton-i háztartáshoz képest? Igazából sok, ha amúgy is kevés a rendelkezésre álló vízmennyiség és azt igen szűkösen kell beosztani a következő 6-9 hónapban…
A háztartások által felhasználnak ivóvíz idővel visszakerül a körfogásba a csatorna rendszernek és a szennyvíz-tisztító állomásoknak köszönhetően, illetve ha a kertben locsolod szét, akkor meg azért, mert bekerül a talajvízbe, illetve elpárolog. De a fracking-ra felhasznált édesvíz 70%-a örökre mélyen a földfelszín alatt marad. Ami viszont nem, az nehézvízként kerül letárolásra, s mint „mérgező folyadék”, tavak formájában iszaposodik majd el a szabad ég alatt az olajkutak árnyékában.
Az olaj és gáz Észak-Albertában egy hatalmas biznisz – lásd: Fort McMurray, Fort MacKay városok és azok környéke. Ha máskor nem is, a 2016-os erdőtűzről hallhattál már, ekkor leégett a fél város:
Csak nézz rá Google Maps-en, hogyan néz ki a környék! Nekem eddig két alkalommal volt lehetőségem meglátogatni az egyik, Calgary-i székhellyel rendelkező olajipari cég, a Husky Energy kitermelő telepét: egy önálló és önellátó város a város mellett, az erdő helyén. A szinte mindent porig égető tűz előtt 1 héttel jártam ott utoljára… lesújtó volt látni, hogy miközben minden adott a tűzoltók és a szakemberek számára, a város menthetetlen volt.
És a lecsökkent vízforrások száma nem csak a lakossági, ipari és a mezőgazdasági felhasználás szempontjából fontosak! Hanem az erdőtüzek oltása miatt is.
Az erődtüzek megfékezésén, oltásán dolgozó tűzoltók a vizet folyókból, tavakból vételezik. A "semmi közepén" nincs vezetékes vízhálózat, nincsenek tűzcsapok az erdőkben, a hegyoldalakban.
A jelentősen kisebb vízhozam miatt lesznek majd olyan tüzek, amelyeket minimális mértékben fognak csak irányítás alatt tartani a tűzoltóink, s lesznek olyanok, amelyeket – ha azok nem veszélyeztetnek lakott településeket – meg sem próbálnak majd eloltani…
Szóval milyen jó, hogy az olajfinomító megújuló energiaforrásból származó árammal fog ivóvízből áramot előállítani, mert így csökken a létesítmény CO2 kibocsátása… közben pedig leégnek az erdők és 12-szer annyi CO2 szabadul fel egyetlen nyári szezonban, mint amennyit a köribari hidrogén-előállítás megspórol… mert nincs elegendő vizünk, mert ezért (fracking), vagy azért (H2 előállítás) elvette azt az olaj és gáz…
Kanadai hidrogént szélenergiával
Úgy gondolom, hogy ehhez a témához kapcsolódik – ha már egyszer környezetbarát hidrogén-előállításról volt szó eddig -, az a hyper-mega-giga beruházás amely Új-Fundland és Labradorban kap majd helyet.
„World Energy GH2 has released amendments to the „Port Au Port Peninsula” and „Bay St. George South – Codroy” wind farms proposed for the West Coast of Newfoundland and Labrador. These two wind farms will have 328 monster turbines, some of the largest in the world, standing 200m (656ft) tall.
There is another significant project proposed for Newfoundland Labrador, and this time the sights are set on central involving the installation of 600-foot-tall wind turbines that would stretch from north of Grand Falls-Windsor all the way to Leading Tickles. This project also entails the construction of 500 kilometers of new roads and the clearance of hundreds of hectares of land. In December, the company EVREC held a public meeting, during which the number of wind turbines increased from 300 to 452.”
Welcome to Protect NL.
Ez az a hidrogén-projekt, amelynek során hatalmas tartályhajókkal vinnék a H2-t az európai kikötőkbe, elsősorban a német vásárlókat célozza a kanadai cég.
Trade deal comes despite lack of approval for World Energy GH2’s proposed wind-to-hydrogen project.
Federal government signs agreement with Germany to sell Canadian hydrogen
Canada and Germany have signed a memorandum of understanding to establish a trade program to sell hydrogen produced in Canada, including proposed projects in Newfoundland and Labrador, and Nova Scotia.
A probléma ott van, hogy:
- a helyiek lakosokkal nem beszélnek a kivitelező és üzemeltető emberei – és tulajdonképpen a kormányzat sem igazán,
- kiírtanának egy hegyre való erdőt,
- és ennek helyére szélgenerátor erdőt telepítenének, semmit sem törödve az növény- és állatvilággal, a helyi őslakosokkal, a településekkel meg aztán végképp nem foglalkozik senki sem…
A civilek által létrehozott Fb csoportok:
Hmm, ismerős a helyzet? Akkugyár, Magyarország…
Igen, a zöld energia jó. Igen, a munkahely teremtés jó. Igen, az ebből befizetett adódollárok jók.
De nem szabad mindenáron, mindenen és mindenkin átgázolva megvalósítani ezeket a hatalmas terveket! És sajnos azt látom, hogy a zöld hidrogénnel – az ehhez kapcsolódó ipari tevékenyésgekkel – sokkal, sokkal több a probléma, mint a lítium lepárlással, vagy a bányászatával. De valahogy erről elég kevés szó esik a mainstream médiában…
A szélturbinák az EU országai közül Magyarországon teljesítenek az egyik legjobban:
„Magyarország adottságai ha nem is kiemelkedők, de legalábbis átlagosak szélenergia-potenciál szempontjából. A meglévő, soványka szélturbinapark magas kihasználtsággal működik, a kapacitásfaktor (a tényleges termelés a névleges teljesítménnyel elérhető maximális termelés arányában) 2011 és 2018 között számított átlagértéke nálunk 23,3%, míg az EU-ban 22,1%, Németországban pedig csak 19,2%”
Eszetlen módon tiltják a szélenergiát Magyarországon, de ennek hamarosan vége lehet
A madarak pedig köszönik, jól vannak, a fosszilis tüzelőanyagok szmogja, az évi több száz tonnányi nyersolaj szennyezés, a házi macskák étvágya sokkal több madár halálát okozzák, mint amennyi a szélturbinák áldozatául esik.
Lásd:
„the data about bird deaths at wind facilities in the United States comes from studies published in 2013 and 2014. Those studies gave a wide range for the number of birds that die in wind turbine collisions each year: from 140,000 up to 679,000
Do wind turbines kill birds?
(..)
Those numbers are not insignificant, but they represent a tiny fraction of the birds killed annually in other ways, like flying into buildings or caught by prowling house cats, which past studies have estimated kill up to 988 million and 4 billion birds each year, respectively. Other studies have shown that many more birds—between 12 and 64 million each year—are killed in the U.S. by power lines.
(..)
A 2012 study found that wind projects kill 0.269 birds per gigawatt-hour of electricity produced, compared to 5.18 birds killed per gigawatt-hour of electricity from fossil fuel projects.”
Az Egyesült Államok területén míg a szélturbinák, szélerőművek kb. 140.000 – 679.000, addig a nagyfeszültségű áramkábelek 12 – 64.000.000, a házi macskák, vagy épületeknek történő neki repülés 988.000.000 – 4.000.000.000 madár halálért tehetők felelőssé évente!
Egy 2012-es tanulmány szerint minden egyes megteremelt GWh áramra:
- a szélturbinák 0,269,
- míg a fosszilis tüzelőanyaggal üzemelő erőművek 5,18 madarat ölnek meg.
Ezt felskálázva: 1.000 GWh-nyi megtermelt áram esetén a szélturbinák 269, míg a szén-, lignit-, vagy földgáz-üzemű erőművek 5.180 madár elpusztulásáért felelősek – a különbség több, mint 19-szeres.
Tudom, hogy nem szabad elbagatelizálni a szélturbinák által okozott madár-pusztítást, de nagyságrendekkel ártalmatlanabb műszaki berendezések, mint bármi más! Ha valakit zavar a szélgenerátorok által megölt madarak száma, akkor azt ugyanúgy zavarja minden más ipari tevékenység, vagy műszaki fő- és alépítmény is!
A KETTŐS MÉRCE!
Két dolog:
- Nem is annyira környezetbarát!
- Rontja a tájképet.
A szélturbina azért nem lehet környezetbarát, mert mit fogunk csinálni a turbina lapátokkal, ha véget ér az élettartamuk? Ami egyébként kb. 25-30 év. A CREA szerint a szélturbinák körülbelül 85-90%-a a teljes egészében újra felhasználható, vagy újrahasznosítható. Ezzel szemben az erőművekben elégetett földgáz, a különöző járművek belső égésű motorjaiban elégetett üzemanyagok – mint pl. benzin, gázolaj -, 0%-a (nulla százaléka) újrahasznosítható.
Elegendő-e a 90%-os újrahasznosítási ráta? Nem tökéletes, az igaz, de nagyon közel áll hozzá. Szignifikánsan több, mint a nulla, a zéró, a semmi. De ne felejtsük el, hogy egy-egy turbina lapátnak évtizedeken át ki kell állnia az időjárás viszontagságait – így aztán a feldolgozásul is problémásabb. De:
„As a result, several manufacturers of wind turbine blades have teamed up with recycling companies and makers of construction materials to convert retired blades to useful products. Recycling arrangements like the one between Veolia and GE Renewable Energy are also starting up in Germany, Switzerland, Spain, and other countries. In some cases, the blades are shredded and used to produce alternatives to standard cement. Other strategies involve separating out the blade’s fiberglass and polymeric resin to make reinforced industrial products.”
How can companies recycle wind turbine blades?
Hisztériázó tömegek aggódnak a szélturnibák újrahasznosítása miatt, tele sírva az internet minden egyes sarkát… De ugyanezen tömegek egy tizedmásodpercig sem aggódtak és aggódnak amiatt, hogy mi lesz a sorsa a már nem működő olajkutaknak?
A habzószájú horda örjöng a „termőföldeken” telepített napelem-farmok miatt. Hogy a méregzöldek – gonosz módon -, a megművelhető mezógazdasági területektől veszik el a földterületeket, hogy oda környezet-szennyező, rengeteg műanyagot tartalmazó napelem-táblákat telepítsenek… Eközben fogalmuk sincs arról, hogy adott terület nem mezőgazdasági, hanem ipari besorolású, vagy hogy a talaj nem megművelhető, hogy ott nincs lehetőség növénytermesztésre.
Habzó szájjal köpködik a szélturbinákat, a napelem farmokat, mert azok csúnyák, mert elrontják a tájképet, mert zavaró a látványuk, meg egyébként is! Eközben egyáltalán nem érdekli őket, hogy több tízezer, kimerült és ezért bezárt olajkút árválkodik a vidéken – évek, évtizedek óta! Amelyek a városok határában, a legelőkön, a termőföldeken kerültek kifúrásra.
„After decades of energy development in Alberta, abandoned wells are common in the province. About 170 000 abandoned wells exist in Alberta, representing 37% of all wells in the province. However, even after wells are abandoned, they remain the responsibility of the company that owns them.”
How are wells abandoned?
Hogyan, hol, mikor, mennyi pénzből és mennyi idő alatt, mekkora karbon lábnyommal fogják tudni újrahasznosítani 170 ezer olajkút teljes felszerelését?
Mi lesz az egykori olajkutak helyén?
Mi lesz a sorsa az érintett földterületeknek?
Megművelhetőek, vagy az olajszennyezés miatt nem vonható művelés alá?
Ezek azok a kérdések, amelyeket rajtam kívül még soha, senki nem tette fel!
És ahelyett, hogy a Tartományi Kormány rommá büntette volna a saját mocskukat hátra hagyó olaj- és gázipari cégeket, a szélsőjobbos, a konteó-hívő, a volt olaj és gáz lobbista Danielle Smith – Alberta tartomány miniszterlenöke -, még ösztönzőket fizet a számukra, hogy most aztán már tényleg álljanak neki takarítani…
„Danielle Smith’s fourth mandate letter, she directed Brian Jean to explore incentives for oil companies to clean up old wells, and she wants that plan to respect the polluter pay principle. “We have a whole bunch of abandoned wells that are sitting on people’s private property and public land, that are causing problems,” Jean told Global News in an interview.”
Alberta premier pushes oil well clean-up incentives forward in mandate letter
Természetesen a szakértő szemeket nem zavarja a közvetlenül a település mellé telepített olajfinomító látványa sem, mint ahogyan azt láthatjuk Százhalombattán:
… és Edmonton-ban is:
Szemet gyönyörködtető látványt nyújt az olajfinomító Edmonton mellett, Strathcona County-ban ugyanúgy:
…mint a Vancouver finomító a hegyek ölelésében:
Ezekhez képest 12 darab szélturbina valahol a határban valóban bűn ronda látvány!! Ehhez képest egy lítium lepárló több tíz kilométernyi távolságra a legközelebb lakott várostól elfogadhatatlan, felháborító és életveszélyes!!
Én is Inkább szagolnám a nyersolaj szúrós szagát és nézném a finomítók kadmium sárga fényeit minden éjjel a szomszéd utcából, mint sem lnapelem-farmokat, vagy szélrutbinákat láthatnék a település határában.
Ja, vagy várj! Mégsem.
Miért érzem úgy, hogy
mire a törvényalkotó politikusok és az olajipari szakemberek rájönnek, hogy a nyersolaj nem iható, hogy a bankjegy nem ehető, már késő lesz?
– Lázadó
nyitókép: Robert Anderson / Unsplash